„Aki azt mondja, hogy a visszatérő fertőzés elmúlik, az hazudik” – a felfázásról tabuk nélkül

Ahogy Dr.Köves főorvos úr nyilatkozta az alábbi cikkben , a visszatérő húgyúti gyulladások kezelésében az immunrendszer erősítése, a lelki háttér feltárása és a kiváltó tényezők megismerése nagyon fontos. Ezekben az esetekben kap szerepet az alternatív medicinát is használó gyakorló orvos. Saját praxisomban nagyon sok fiatal és idősebb hölgyet kezeltem és kezelek visszatérő húgyúti panaszokkal. Többségében sikeresnek mondható eseteimben a gyógyteákon kívül a homeopátiás készítmények, az akupunktúra, a biorezonancia és az életmód tanácsadás lehetőségét használom ki.

2016.09.05-én a http://www.nlcafe.hu honlapon megjelent cikk:

A visszatérő húgyúti fertőzések világszerte nők millióinak életét keserítik meg, azonban a helytelen kezelésekkel, összevissza szedett antibiotikumokkal nem csak saját maguknak, de az egész emberiségnek is ártanak az orvosok, páciensek. Sokszor sajnos a szakemberek sem mindig tudják, mi a megfelelő megoldás, illetve idő hiányában nem tudnak kellő körültekintéssel foglalkozni a páciensekkel. Az Európai Urológus Társaság fertőzéstani szekciójának egyik vezetőjével beszélgettünk.

„Húgyúti fertőzések nagyjából a nők 40-50 százalékánál kialakulnak életük során, közülük pedig 20-30 százaléknál visszatérő fertőzésről beszélhetünk” – mondta dr. Köves Béla PhD, a Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórház Urológiai osztályának adjunktusa, az Európai Urológus Társaság fertőzéstani szekciójának vezetőségi tagja. „Sajnos sokszor azonban még az orvosok sincsenek tisztában azzal, hogy a visszatérő húgyúti fertőzések megelőzésében milyen lehetőségek vannak, illetve nem feltétlenül van elég idejük a betegekre.”

A "felfázásként" ismert tünetet gyakran félrekezelik, pedig komoly bakteriális fertőzésről van szó (Fotó: Andersen Dávid)

„A visszatérő hólyaghuruttól szenvedő pácienseket a tudomány mai állása szerint véglegesen meggyógyítani, a kórképet örökre megszüntetni legtöbbször sajnos nem tudjuk. Aki ezt ígéri, az nem mond igazat, vagy nem érti a betegség hátterét” – figyelmeztetett dr. Köves Béla. „Fontos, hogy a páciensnek reális elvárásai legyenek, ez pedig csak a saját betegsége, állapota megértésével lehetséges. Az eredményes kezeléshez meghatározóan fontos az, hogy egy-egy hólyaghurutos epizód kapcsán az illető hölggyel feltérképezzük a saját egyedi rizikótényezőit, vagyis »megtanulja és megszelídítse« a saját betegségét.”

Félrevezető felfázás

Dr. Köves hangsúlyozta, hogy a köznapi nyelven visszatérő felfázásnak nevezett recidív cystitist, vagy krónikus hólyaghurutot gyakran nem megfelelően kezelik, illetve maguk a páciensek sem megfelelően állnak hozzá a tévhitek, vagy közkeletű hiedelmek miatt.

„Gyakran mondják a fiatalabb lányoknak, hogy ne üljenek a hideg kőre, mert annak felfázás lesz a vége” – mondta a szakember. „Azonban fontos tudni, hogy a felfázásnak nevezett tünetegyüttes valójában bakteriális fertőzés miatt alakul ki. A hidegen ücsörgés elkerülése persze hasznos tanács, de a felfázás elnevezés félrevezető lehet. Emellett legalább ilyen fontos számos további szempont is, például az, hogy az illető igyon több folyadékot. Illetve a hideg felületre ülés nem okozója, legfeljebb katalizátora a húgyúti fertőzéseknek, ugyanis a hideg miatt összeszűkülnek az erek, ami rontja a kismedence immunválaszát.”

A rendszeres folyadékfogyasztás fontos, de csak egy lépése a megelőzésnek (Fotó: Tumblr)

A köznyelvi fordulat ellenére a felfázást, vagyis a hólyaghurutot nem szabad félvállról venni. A húgyutakban elszaporodó baktériumok ugyanis eljuthatnak a vesékhez is és akár vesemedence-gyulladást is okozhatnak.

„A leggyakoribb tünetek az állandó vizelési inger, csípő érzés, alhasi fájdalom mellett, ha kisebesedik a húgyhólyag, ilyenkor véres vizelet is megjelenhet, ettől az emberek meg szoktak ijedni, és sokszor csak ilyenkor mennek el orvoshoz” – mondta dr. Köves Béla. „Ha emellett láz és derékfájdalom is tapasztalható, akkor már valószínűleg vesemedence-gyulladásról van szó, ami sokkal komolyabb kórkép, akár kórházi felügyeletet is igényelhet. Az egyszeri hólyaghurutnál sokkal problémásabb, ha a betegség krónikus, kiújuló formában jelentkezik. Ha fél év alatt kétszer, vagy egy év alatt háromszor alakul ki hólyaghurut, akkor már visszatérő húgyúti fertőzésről beszélünk. Amíg egyszeri alkalomról van szó, addig nincs gond, mivel ez gyakran előfordulhat, de ha már visszatérő a fertőzés, akkor teljesen más megközelítésre és kezelésre van szükség, és ez az, ami sajnos igen gyakran nem történik meg. Ilyenkor már a hangsúlynak az akut panaszok kezelésén túl a megfelelően felépített és akár egyénileg kialakított megelőzési stratégián kellene lennie.”

A már említett fertőzés kiváltói döntő többségében a normális bélflóra részét képező, mindenkiben megtalálható bélbaktériumok. „Leghíresebb” képviselőjük az Escherichia Coli vagy közismertebb nevén E.Coli baktérium. Azonban, ennek a baktériumnak rengeteg fajtája van, illetve, legalább ennyire fontos, szerepet tölt be az emberi szervezet működése szempontjából, ezért nem szabad egyértelműen démonizálni.

„A hólyaghurut egy olyan bakteriális fertőzés, ahol a páciensek (a ritkább nemi úton szerzett fertőzések kivételével) önmaguk a saját fertőzésük forrásai.

Egyszerűen csak az történik, hogy a saját bélflóra baktériumai olyan helyre keverednek, ahová nem valók: a húgyutakba, itt pedig az immunrendszer betolakodónak érzékeli a rossz helyen lévő bélbaktériumokat, és kialakul a klasszikus tünetcsoport. Ez a normál higiénés szokások teljes betartása mellett is megtörténhet” – magyarázta dr. Köves Béla.

„Ezek jó baktériumok, nélkülük meghalnánk, ilyen egyszerű – de előfordul, hogy rossz helyre kerülnek, és akkor bajt okoznak. A reklámok keltik azt a fals nézetet, hogy az embernek kívül-belül sterilnek kell lennie, pedig úgy vagyunk kitalálva, hogy a mikrobiális világ tagjai itt élnek rajtunk, bennünk, békés együttélésben. Gondoljunk bele, több mikroba él rajtunk, bennünk, mint ahány sejtből a testünk áll. Ez teljesen normális, úgy van kitalálva a rendszer, hogy egy finom egyensúlyi helyzet áll fenn. Amíg ez nem bomlik meg, addig nincs is semmi baj. A probléma ott kezdődik, hogy az általános nézet szerint ami baktérium, azt öljük meg, pusztítsuk el.”

A páciensek kezelésének alapvető része kellene hogy legyen a betegedukáció és a megelőzésre való felkészítés (Fotó: Andersen Dávid)

„A visszatérő húgyúti fertőzéses páciensek esetében a kezelés jelentős része sokszor abból áll, hogy megpróbáljuk a »jó« baktériumokat újratelepíteni ott, ahonnan a korábbi antibiotikum kezelés már kiirtotta őket” – mondta dr. Köves Béla. „Illetve fontos, hogy akinek indokolt antibiotikum-kúrát írnak elő, annak elejétől a végéig szednie kell a tablettákat, akkor is, ha már teljesen tünetmentes, a félbehagyott kúra ugyanis a létező legrosszabb, ami csak előfordulhat.”

„A betegség rizikótényezői között első helyen álló anatómiai viszonyok mellett régi megfigyelés, hogy azoknál, akiknél a családban női ágon előfordult ez a betegség, ott nagyobb valószínűséggel jelentkezik a következő generációnál is. Mára genetikai vizsgálatok igazolták, hogy bizonyos génvariációk folytán hiányozhatnak azok a védő mechanizmusok, amelyek elejét vehetik a visszatérő húgyúti fertőzéseknek.

Tehát sok nő „mindent jól csinál”, mégis genetikailag hajlamos húgyúti fertőzést kapni.

A fertőzés mechanizmusából következően további nagyon fontos rizikótényezőt jelent a szexuális aktus, illetve a nem kellő mértékű folyadék fogyasztás, továbbá a megelőző antibiotikum kezelések miatt károsodott hüvelyflóra is. A visszatérések hátterében állhatnak szomatizációs problémák is.

A szakember szerint a kiújulások megelőzésében az első lépés minden esetben az esetlegesen fennálló urológiai gócok, és a befolyásolható rizikófaktorok kiküszöbölése a legfontosabb. Ezek mellett a megelőzést mindig a különböző nem antibiotikum alapú módszerekkel kell kezdeni. Ide tartozik például az immunrendszer stimulálása, a hüvelyflóra helyreállítása, különböző természetes készítmények alkalmazása, vagy a menopauza után a helyi ösztrogén kezelés. A hosszútávú alacsony dózisú antibiotikumkúra csak mint utolsó lehetőség jön szóba.

Fertőzéstől a depresszióig

A szakember szerint a fertőzések kutatására sokszor csak elenyésző források jutnak, mivel más, látványosabb sikereket elérő területeknek – például az onkológia – ilyen szempontból „jobb a PR-ja” Pedig a baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenálló-képességének növekedése következtében a sokszor életveszélyes fertőzések terjedése világszerte növekvő problémát jelent.

„További kutatások bizonyítják, hogy azoknál a pácienseknél, ahol súlyos visszatérő húgyúti fertőzés alakul ki, ott 60 százalékban a klinikai depresszió valamilyen formája is megfigyelhető” – figyelmeztetett dr. Köves. „Annak ellenére, hogy ez nem életveszélyes betegség, sokszor még a beteg családja is csak legyint, igyon sok gyógyteát és kész. De abba nem árt belegondolni, hogy aki ilyesmitől szenved, annak gyakran – akár ötpercenként – kell vécére járnia, tönkremegy a szexuális élete, elhagyja a párja, sőt volt olyan is, akit ennek hatására kirúgtak a munkahelyéről. De olyan esetről is hallottam, amikor az orvos mondta a huszonéves betegnek, hogy a gyógyulás érdekében soha többé ne szexeljen.”

A visszatérő fertőzés akár depresszióra is utalhat (Fotó: Tumblr)

Ki foglalkozzon vele? „A húgyúti fertőzések elvileg az urológia szakterületébe tartoznak , azonban a gyakorlatban a három lehetséges válasz a háziorvos, a nőgyógyász, illetve az urológus” – mondta dr. Köves Béla. „A háziorvosoknak és a nőgyógyászoknak nem ez a szakterülete, nekik egy szinten túl nem is kell érteni ehhez. Az urológia pedig alapvetően egy sebészeti szakma, ennek megfelelően az urológusok között a legtöbben inkább a különböző sebészeti módszerekre specializálódtak – egyébként kiválóan –, viszont ez egy fertőzéstani kérdés. Az urológia területén, ahol gyakoriak az életveszélyes, daganatos megbetegedések, ha „egy kicsit csíp a pisi”, az ilyen beteggel sokszor nem tudnak körültekintően foglalkozni, antibiotikummal hazaküldik és a dolog el is van intézve.” Ez azonban ördögi kört indít el, ugyanis a következő felfázásnál ismét csak antibiotikumos kezeléssel találja magát szembe a beteg. A szakorvos szerint megfelelő megelőzési stratégia nélkül ez a lehető legrosszabb megoldás.

„A pácienseket, de az orvosokat is arra kellene tanítani, hogy a megelőzés és a megfelelő életmód fontosságára is felhívják a figyelmet” – magyarázta dr. Köves. „Azért fontos, mert egy ilyen tünetegyüttes jelentősen képes rontani az életminőséget, ugyanakkor, a helytelen kezeléssel az antibiotikum-rezisztenciát is súlyosbítjuk. Az urológiai okokból felírt antibiotikum használat ugyanis az egyik vezető oka a rezisztens szuperbaktériumok globális megjelenésének.”

20-25 perc kellene egy alapos kivizsgáláshoz (Fotó: Tumblr)

„Egy ideális világban egy ilyen páciens kivizsgálására, felvilágosítására, egy alapos szakrendelésre legalább 20-25 percre lenne szükség, akár többször is. Ehhez képest az állami egészségügyben az orvosoknak akkora embermennyiséget kell kezelniük mindennap, hogy jó, ha egy-két perc jut egy-egy páciensre. Ilyen körülmények között csak a válságmenedzselni lehet, hogy mindenki kapjon valamit, és jöjjön a következő. Pedig ez egy olyan terület lenne, ahol nyugodtan le kellene ülni és átbeszélni a dolgokat a beteggel. Különösen a visszatérő fertőzések esetén, azokat ugyanis kezelni lehet, de elmulasztani nem.

Aki azt mondja, hogy egy fertőzés soha nem fog visszatérni, az nem mond igazat.

Pedig az orvosok egyik legfontosabb feladata a betegek elvárásainak a megfelelő kezelése lenne már a folyamat elején. Ez ugyanis nem egy olyan fajta kezelés, ahol bevesszük a tablettát, vagy elvégezzük a műtétet és kész, itt nem lehet pénzért kiváltani a gyógyulást. Az ilyen fertőzések esetében az orvosi munka jelentős része edukáció és felvilágosítás, hogy a beteg maga megfelelően tudja kezelni, „megszelídíteni” a saját betegségét, hogy az minél ritkábban jöjjön ki. Egy „profi” hólyaghurutos már ismeri a saját rizikóit és tudja, hogy a kulcs az ő kezében van. Ehhez képest, amikor hozzám jönnek a páciensek, sokszor nejlonzacskóban hozzák a korábbi dokumentációk tömegét arról a rengeteg szerről, amit már beszedettek velük, ilyenkor akár fél év, de akár egy év is lehet, mire a rendes baktériumflórájukat újra felépítjük.”

A szakember szerint a legjobb az lenne, ha a kezelések betegfelvilágosítással, rizikócsökkentéssel, nem antibiotikum alapú terápiákkal indulnának és az antibiotikumokhoz csak ezután nyúlnának az orvosok és a betegek egyaránt. Dr. Köves szerint a gyógyulás kulcsa a páciensek kezében van, mert ők ismerik a legjobban a háttérben meghúzódó okokat, illetve ők tudják a legjobban megfigyelni saját tevékenységüket. Ezután pedig az orvossal közösen kellene kiválasztani a számukra leghatékonyabb módszert. Legalábbis egy ideális világban.

Forrás: http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20160905/hugyuti-fertozes-holyaghurut-felfazas-kezeles-urologia-antibiotikum-koves-bela/


Kedves páciensek, Sajnálattal értesítem Önöket, hogy jelenleg nem végzek alternatív medicina rendelést. Üdvözlettel dr.Kernács Zsuzsanna